A REFLEXOLÓGIA FOGALMA

A reflexológia empirikus módszer. Az egészséget megtartó életerők tudatos, célirányos serkentése ujjnyomással, a korporális reflexterületeken - az időfaktor figyelembevételével - meghatározott zónára, fájdalomküszöb alatti nyomáserősséggel. Ez a technika kortól függetlenül mind prevenció, rehabilitáció és orvosi kezelések kiegészítéseként egyaránt hatékony.

A szervezet öngyógyító folyamatait indítja be. Kiegyensúlyozza az energia viszonyait, oldja a stresszt, a feszültségállapotot, optimalizálja a vérellátást, az idegrendszert, javítja a homeosztázis megvalósulását, a salakanyagok kiürítését. Támogatja a test, a lélek, a szellem harmóniáját.

A REFLEXOLÓGIA GYÖKEREI

A reflexológia a legrégebbi kezelési módok egyike.Megközelítőleg 5000 éves múltra tekint vissza. Történelmi múltja sajnos kevés írott anyaggal rendelkezik .

Elemei felismerhetők Egyiptomban, Kínában, Indiában, Mezopotámiában, az ősi maya, azték és inka civilizációban is.

Az első hiteles adat az egyiptomi Óbirodalomból származik, Kr.e. 2330-ból. Saqqarában Ankhamor orvos mastabájában ( kőböl épült sírépítmény ) látható egy falfestmény, mely a láb és a kézmasszázs fogásait ábrázolja. A szöveg szabad fordítása :

" Ne okozz nekem fájdalmat. Azon leszek, hogy jó közérzetet teremtsek és kiérdemeljem elismerésedet."

Érdekes az a több mint 2000 éves, egy ókori történész által írt jelentés, mely arról számol be, hogy Marcus Antonius az esti mulatságok alkalmával rendszeresen megmasszírozta Kleopátra talpait. Még korábbi, több mint 3000 éves az a dokumentum, amely II. Ramszesz katonáinak csata előtti, a fáradtság elleni, kiadós talpmasszázsáról szól.

A fejlett maya, azték és inka civilizáció orvosai jártasak voltak az orvostudományban.Nagy szerepet tulajdonítottak a kéz- és lábmasszázsnak. Diagnosztizálásra és komplex kezelésekre alkalmazták a reflexzóna terápiát. Kiemelkedő régészeti bizonyíték a kéz és a láb masszírozásának a copáni oltáron található rejtjeles ábrázolása.

Kontinensünkön jóval később, csak ebben a században kezdtek tudomást venni erről a réges-régi, keleti gyógymódról. 1913-ban Dr. William Fitzgerald ismerte fel, hogy a test bizonyos részeire való nyomásnak kedvező hatásai lehetnek. Elméletét kifejlesztve tíz, körülbelül egyenlő nagyságú, a lábujjakban és a tenyerek ujjaiban végződő részre osztotta a testet. Azt állította, hogy az egyes zónákon belül minden összefügg mindennel, és minden hat egymásra.

Az 1930-as években Eunice Ingham terapeauta tovább fejlesztette és finomította a zónák elméletét, gyakorlatilag azzá, amit ma reflexológiának hívunk. Felfedezte, hogy a talpra gyakorolt bármilyen nyomás reakciót vált ki a test valamely más részében, például, hogy a nagylábujj dörzsölése a fejben érezhető kellemes nyomást vált ki, és a talp egészének kezelése az egész testre gyakorol nyugtató, gyógyító hatást.

Európában igazán népszerűvé a reflexológiát egy német masszőrnő, Hanne Marguart tette, aki  E. Inghamtól tanulta a masszázst és saját tapasztalataival egészítette ki.

A REFLEXOLÓGIA ÉLETTANI HATÁSAI

Idegrendszeri hatás

A mikroterületek reflexpontjai tulajdonképpen az adott szervhez tartozó idegvégződések, melyek a vegetatív idegrendszert érintve a belső szervek, izmok, mirigyek áthangolásához teremtik meg a kapcsolatot.

Fájdalomcsillapító hatás

A reflexmasszázs alkalmával a szervezetünk saját fájdalomcsillapító anyagait serkentjük működésre. Ez az endorfin 5-10-szer erősebb hatású, mint a morfium. A kezelés alkalmával elérhetjük, hogy az agy fokozottabban termeljen endorfint.